Mal 3,1–12 és 2Pt 1,12–21
(ÓSZ) „Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek URa" (6-7). Kész, egész és kerek igehirdetés, amit itt Malakiás elénk tár. Megfelelő kérdésekre megfelelő válaszokat ad, látszik, hogy ismeri népét, vagyis azokat, akik között élt. Az is látszik, hogy őt is ismerik és elfogadják. „Majd ez következik: De ti azt mondjátok: Miben térjünk meg? (...) Azaz: »Mit követelsz tőlünk? Mi semmi hibánkról nem tudunk: úgy imádjuk Istent, ahogyan kell. Ha pedig eltaszítja a szolgálatainkat, nem látjuk, hogy miért vádol konkrétan minket. Mutassa meg, mivel sértettük meg, mert a megtérés Hozzá felesleges, amíg nem bizonyulunk vétkeseknek a hitehagyásban, vagy azokban a bűnökben, melyeket Isten büntetni szándékozik bennünk«" (Kálvin János: Magyarázat Malakiás könyvéhez).
Fohász: Tudom, Uram, hogy a megtérésről, a Hozzád való teljes odafordulásról könyveket lehet írni. Mégis mindig azt kérdezem: miből, hogyan és miért térjek meg? Add Szentlelked erejét, hogy megtaláljam Hozzád az utat igaz bűnbánattal, minden hibámat és mulasztásomat Eléd tárva. Ámen.