Mal 2,1–9 és ApCsel 28,16–31
(ÓSZ) „Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek URának követe ő! De ti letértetek erről az útról, és tanításotok miatt sokan elbuktak" (7-8). Olyan nehéz időket élt Isten népe, hogy a lévita papok sem tudták már igazán mi a dolguk. Elveszett az igaz Isten tisztelete, az áldozatok bemutatása sem működött. Ekkor hirdeti a próféta, hogy hivatását elhagyó és megtagadó papságra nincs szüksége Istennek. „A pap ajkainak kell megőrizni a tudományt. Mintha azt mondta volna: nekik raktáraknak kell lenniük, ahonnan Isten egyháza táplálékának kell származnia. Isten tehát azért állította a papokat az Ő választott népe fölé, hogy a nép tőlük, mint raktártól várja a táplálékát annak megfelelően, ahogyan egy családfő esetében is. (...) Így minden pap szája egyfajta úgymond raktárrá válik, ahonnan a nép várja az ismereteket és a vallásos élet szabályait" (Kálvin János: Magyarázat Malakiás könyvéhez).
Fohász: Uram, segíts, hogy az életem a Te jó raktárad legyen, ahonnan jó gazdaként, jó tanítást hozok elő. Áldd meg, kérlek, lelkészeinket, hogy igehirdetésük és életül által nyilvánvaló legyen, hogy egyedül a Te tárházadból merítenek, mert a Te követeid ők. Ámen.