Mal 1 és ApCsel 28,11–15
(ÓSZ) „Szeretlek benneteket – mondja az ÚR. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket" (2)? „Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje, amelyet Malakiás által jelentett ki Izráelnek." Ennél sokkal többet nem árul el magáról az Ószövetség utolsó könyvének szerzője. Malakiás próféta képezi azt a bizonyos átmenetet az Ószövetségből az Újszövetségbe, mégis inkább csak fenyegetéseket, Isten népének éles kritikáját találjuk meg könyvében. Igaz, egy szerelmi vallomással kezdődik, de a folytatásból rögtön kiderül Isten népének akkori lelkiállapota: „Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?" Talán ezért is mondja a könyv elején a próféta, hogy ez egy terhelő ige lesz. Nem lesz benne sok köszönet, nem fogják azt mondani a prófétának, hogy ez egy nagyon szép prédikáció volt. Gyakran meg kell terhelnie bennünket az Úrnak az ő igéjével, hogy kiderüljön, őt szeretjük-e, vagy csak saját magunkat.
Fohász: Uram, Istenem! Bocsáss meg, hogy látni szeretném, vajon szeretsz-e engem. Látni és érezni akarom, hogy velem vagy bajban, bűnben, betegségben, hogy végigkísérsz a halál árnyékának völgyén (Zsolt 23,4). Köszönöm, hogy Te nagyobb szeretettel szeretsz, mint ahogy azt én felfoghatom. Ámen.