4Móz 35,1–8 és ApCsel 21,27–40
(ÓSZ) „Mindegyik törzs aszerint adjon városaiból a lévitáknak, hogy milyen nagy a neki kiosztott örökség" (8). Lévi nemzetsége nem kapott örökségül egy földterületet. Ezért az Úr Mózesen keresztül azt parancsolja Izráel népének, hogy a lévitáknak a sajátjukból adjanak. Mindez nem csak az örökségbe kapott városokat, hanem a hozzájuk tartozó földeket, réteket, legelőket is érinti. Ez természetesen azt jelenti, hogy a léviták szétszórtan kapják meg örökségüket. Beteljesül rajtuk az ítélet, mely szerint „Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben" (1Móz 49,7). Az ítéletben azonban az áldás is megjelenik: a léviták lesznek azok, akik Isten színe előtt képviselhetik a népet. Megérte tehát a törzseknek a saját örökségükből adni nekik, mert a legnagyobbat kapták érte: a léviták jártak értük közben imádságaikkal és áldozatukkal Isten színe előtt.
Fohász: Drága Istenem, köszönöm, hogy van közbenjárónk, a Te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus. Neki igazán megéri odaadni mindent, amink van. Köszönöm, hogy Te a földi ítélkezések, emberi megosztottságunk és szétszélesztett állapotunk közepette is megáldasz minket. Ámen.