Préd 12 és ApCsel 28,1–10
(ÓSZ) „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket" (1)! A Prédikátor könyvének summáját olvassuk: mire törekedett, mire jött rá, miben vallotta meg a hitét. Végtére azt szeretné, ha Teremtőnkre gondolnánk, szó szerint: emlékeznénk arra, hogy ki teremtett bennünket – és mindezt időben, még a rossz napok előtt tennénk meg. Ugyanaz az igehirdető beszél így, aki könyvének elején még ezt mondta: „nem emlékszünk az elmúltakra" (Préd 1,11). Most újraértelmezi, amit eddig kijelentett. Mert a hívő ember mindig meggondolhatja magát, átértékelheti régebben kimondott szavait, felülirtja mindazt, amit rosszul cselekedett. Ilyen mementóra gondol most a Prédikátor: az örökkévalóság szempontjai szerinti, Teremtő Urunk mércéje szerinti emlékezésre, mielőtt veszedelmes napok, embert próbáló idők jönnek.
Fohász: Köszönöm, Teremtő Uram, hogy Te előre szólsz. Nem azt szeretnéd, hogyha utólag vagy menet közben rendezném Veled ügyes-bajos dolgaimat, vagy a veszedelem, a rossz napok idején kapkodnék. Légy benne azokban a gondolataimban, amikor igazán a Te művedbe, alkotásaidba feledkezem bele. Ámen.