Préd 8 és ApCsel 26,24–32
(ÓSZ) „Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság" (14). Az Ószövetség egyik nagy témája az emberi tettek és következményeik tárgyalása Isten parancsainak függvényében. Mit érdemel az igaz, és mit érdemel a bűnös? A Prédikátor egy mondaton belül kétszer mondja hiábavalóságnak, vagyis abszurd, felfoghatatlan dolognak azt, hogy abban a világban, amelyben él, sokszor minden fonák módra történik. Nem számítanak az igazak jó tettei, és nincs elítélve a kriminalitás. De mi nem döbbenünk meg ezen: Jézus Krisztus követőiként naponta ebben az abszurditásban élünk. Hitünk szerint az egyetlen Igaz szenvedett a bűnösökért, az egytelen Igaz vitte a keresztre gyarlóságainkat, a hiábavalóságot, és mindazt, ami számunkra az igazságtalannak mondott világban felfoghatatlan.
Fohász: Uram Jézus, a kezedben van az igazság és az igazságszolgáltatás, hiszen Te magad vagy „az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). Segíts, hogy ami ebben az emberi világban fonák és felfoghatatlan, azt az örökkévalóság szemszögéből nézzük. Ámen.