Préd 6 és ApCsel 25,13–27
(ÓSZ) „Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben? Hiábavaló életének napjai meg vannak számlálva, árnyékként tölti el azokat" (12). Árnyak vagyunk vagy emberek? Előbb még a jóságot és szépséget dicsérte a Prédikátor, most pedig mintha nem is tudna semmi jót és szépet mondani. Mert az ember élete olyan leheletnyi, múlandó, mint az árnyék, a napjai meg vannak számlálva. Ilyenek vagyunk: egyik nap tudunk örülni mindennek, másnapra meg úgy ébredünk, hogy szinte semmi se, és senki se jó. Morcosan és dünnyögve gondolunk saját mulandóságunkra. Ahogy Jákob a fáraó előtt bemutatkozásként csak ennyit tudott mondani: „Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát" (1Móz 47,9). Mert az élet árnyas oldala csak akkor nyer értelmet, ha meglátjuk a Napot. Ha a sötétségből elindulunk Isten világossága felé.
Fohász: Istenem, kérlek, mozdíts ki bennünket morcos, dünnyőgő, panaszkodó életünkből. Segíts örülni mindig annak az új napnak, amit kegyelmedből nekünk adtál. Vezess bennünket Jézus Krisztus útján, mert ő a mi világosságunk. Ámen.