Péld 11,1–16 és Lk 21,1–4
(ÚSZ) „Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba" (1–2). Erről a két fillérről tanulmányokat lehetne írni. A persely Jóás király általi bevezetése is érdekes (2Kir 11–12.). De most Jézusra szeretnék fókuszálni, aki újra a templomban van. Nem egy főpap, aki csak az oltárig lát; nem tudós, aki ki sem látszik a könyveiből; nem is csak mester, aki a tanítványaira figyel. Ő feltekint és mindent lát. Az apró, a fillér, a legkisebb sem kerüli el figyelmét. Nem vakítja el semmi külsőség. Téged is lát. Akkor is, ha szégyelled. Akkor is, ha úgy gondolod, elfeledkezett Rólad. Ő észreveszi, hogy az a két fillér az utolsó, hogy a végső tartalékaidból merítesz, hogy a lehetőségeid határán vagy. És nem marad tétlen. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki" (Ézs 42,3). De jó ezt tudni!
Fohász: Uram, Te mindeneket ismersz és látsz. Kérlek, juttasd ezt eszembe akkor is, mikor elcsüggedek; de emlékeztess rá akkor is, mikor elbújnék előled. Irgalmazz nekem, Krisztusom! Ámen.