Péld 10 és Lk 20,45–47
(ÚSZ) „Óvakodjatok az írástudóktól, akik ... színlelésből hosszan imádkoznak" (46.47). Jézus óvása egyszerre ijesztő és meghökkentő. Ijesztő, mert ítéletet von maga után, amit soha nem szabad félvállról venni. Meghökkentő, mert nem azt mondja, hogy a farizeus jó, a szadduceus rossz, vagy fordítva. Amiket fölsorol, az özvegyek háza felemésztésének kivételével, önmagukban nem rossz dologok. Ki ne szeretné a szép ruhákat? Az se baj, ha köszöntjük egymást. A főhelyen ülni még nem egyenes út a pokolra. Az igazi probléma Jézus szerint a színlelés. A latin szövegben a szimuláns szó szerepel. Az ilyet az orvosnál megvetik, a fociban jó esetben kifütyülik. Jézus arra tanít, hogy ha imádkozol, menj be a belső szobádba, böjtölésed se az emberek kedvéért legyen, s ha adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit is tesz a jobb. Mert mennyei Atyád titkon lát... (Mt 6,1-6.16-18.)
Fohász: Atyám! Te, aki nem a látszat szerint ítélsz, kérlek, óvj meg engem attól, hogy csak látszatkeresztyén legyek! Segíts, hogy a nagyböjt se csak hagyomány és külsőség legyen, de szívbeli készület a Veled való nagy találkozásra! Ámen.