Péld 9 és Lk 20,41–44
(ÚSZ) „Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia" (44)? A sok kérdés után, amelyet hozzá intéztek, most Jézus kérdez. Kérdése emberileg ugyanúgy megoldhatatlan, mint a császárnak fizetendő adópénzre vonatkozó. Abban a vád lehetősége volt elrejtve, ebben a kor messiási elvárásait akarja a helyére tenni. A közmondás ma is azt mondja: „Várják, mint zsidók a Messiást." De Jézus nem a dávidi királyságot és a salamoni gazdagságot, dicsőséget helyreállító aktuálpolitikai Messiásként érkezett. Pilátus előtt azt vallotta, hogy az ő országa nem e világból való (Jn 18,36). Tanítványainak pedig azt tanította, hogy Isten országa már egészen közel van, sőt itt van közöttük és bennük (Lk 17,21). Amikor Krisztus Úrrá lesz az életünkben, az ő országa jelenik meg bennünk és általunk. Ez a teremtett világ pedig „sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését" (Róm 8,19).
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy Te nem neveted és gúnyolod ki gyakran gyermeteg kérdéseinket. Köszönöm, hogy Te nem forradalmat csináltál, hanem az Atya országát nyitottad meg nekünk. Segíts, kérlek, hogyha én már tagja vagyok országodnak, azt másoknak is meg tudjam mutatni! Ámen.