Péld 7 és Lk 20,20–26
(ÚSZ) „Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak" (20). A Gonosz a legrafináltabb eszközökkel támad. Persze nem állíthatjuk, hogy a főpapok és írástudók gonoszok voltak. A farizeusok koruk legszigorúbb kegyességét gyakorolták. A Jézusra állított besúgók sem haramiák voltak. Amit viszont Jézus mindegyikben és mindig elítélt, az a képmutatás és álszentség, az igaznak tettetés. A féligazság mindig a legtökéletesebb hazugság. Csakhogy Jézust sosem tudjuk becsapni. Az írástudók által sugallt kérdésre nincs emberileg jó válasz. Látszatigazságaink előbb vagy utóbb lelepleződnek. A megoldás az önbecsapás beismerésében rejlik. Péter a csodálatos halfogás után így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Jézus ezután mondta neki: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel" (Lk 5,8.10)!
Fohász: Uram, Teelőtted a töredelmes szív és az alázatos lélek a kedves áldozat (Zsolt 51,19). Ne engedd, kérlek, hogy az önigazság, féligazság és képmutatás csapdájába essek! Őrizz meg a gonosztól! Ámen.