Péld 27 és Lk 23,50–56
(ÓSZ) „Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja" (5–6). Ezen igék hallatára a Bibliát egy kicsit is ismerő ember előtt azonnal Júdás csókja sejlik föl. Júdás áruló csókkal azonosította be Jézust az éjszaka félhomályában az elfogására kiküldött csapatnak. Pedig a Szentírásból nem olvashatjuk ki, hogy Júdás gyűlölte volna Jézust. Valószínű, hogy a zsidó Messiás-váradalmak eltérő volta befolyásolta. Mindenesetre elárulta Jézust. Bizony, rosszabb az álszent, behízelgő, számító, hamis ember csókja! Sokkal inkább válik javamra az őszinte, féltő szeretetből kapott kritika, akár testi fenyítés is, még ha a mai nevelési elvek ezzel szembe is mennek. Inkább ütközzek egy erős korlátnak, minthogy a szakadékban zúzzam szét magam! Milyen jó, hogy Isten féltő, s ha kell, feddő szeretettel szeret minket!
Fohász: Uram, „ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem" (Zsolt 23,4). Uram, azt a szeretetet, amellyel bűneim büntetését a Te egyszülöttedre róttad ki, igazán fölfogni sem tudom. Szívem háláját próbálom csak egyszerű szavakba önteni: mérhetetlenül köszönöm, Uram! Ámen.