Péld 23 és Lk 23,13–25
(ÓSZ) „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó. (...) Te magad pedig összevissza beszélsz" (31.33). Az utolsó hét vers a részeges ember állapotrajza. Ellenben idézik, amit Pál írt Timóteusnak, hogy „élj egy kevés borral is" (1Tim 5,23). Meg felhozzák, hogy Jézus bort adott a tanítványoknak az utolsó vacsorán. De az úrvacsorai bormennyiségtől még senki nem rúgott be, és az említett „egy kevés" is Timóteus egészségére vált. Vegyük ezt komolyan, mert sajnos könnyen függővé válhatunk. Az alkoholtól az interneten át a csokiig bármire rá tudunk kattanni. Az ige azt tanácsolja, hogy „ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel" (Ef 5,18). Hiszem, hogy Istennél nincs reménytelen eset. Emlékezzünk Jézus szavára: ő „azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lk 19,10).
Fohász: Uram, Te látod, milyen könnyen beetet a Sátán. Bármivel, ami finomnak, jónak tűnik. Az ének szavával kérlek: „Ha kétség közt hányódom és mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem" (RÉ. 276.)! Ámen.