Péld 22,17–29 és Lk 23,6–12
(ÓSZ) „Legyen az ÚRban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked" (19)! A bölcsek mondásainak harmadik gyűjteménye van előttünk a következő három napon. Ami magát az üzenetet illeti, lényegében ugyanaz, mint eddig. Nincs más, akire rábízhatná magát az ember, mint az Úr, a Teremtő, Izrael szabadító Istene. Ami különös súlyt ad ennek a versnek, az a megismételt, s nyomatékosított „neked" kifejezés. Itt nem Isten önző és individualista módon való kisajátításáról van szó! Sokkal inkább annak a fölismeréséről, hogy nem másnak, hanem éppen Neked van szükséged nagy bizalommal Istenre hagyatkozni. Ahogy a zsoltáros is tanít: „Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik" (Zsolt 37,5).
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy éppen hozzám van biztató szavad. Jó tudnom, hogyha kétség gyötör, vagy ha elragad az öröm, személyes meghívásom van Tőled, és bizalommal Hozzád futhatok. Segíts, hogy minden jót egyedül tőled kérjek és várjak! Ámen.