Péld 22,1–16 és Lk 23,1–5
(ÓSZ) „Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat" (5). Nem az autópályák vonalvezetéséről szól a mai ige. Annak megvannak a maga technikai mutatói. A természeti akadályt vagy ki kell kerülni, vagy alagutat kell fúrni, vagy át kell hidalni. S bár két pont között a legrövidebb az egyenes út, a gyakorlatban mégis hasznos néhány hajlat, kisebb kanyar, mert a hosszú egyenes elaltatja a figyelmet. Igénkben a görbe út a tisztességtelen, törvénytelen, hazug és hamis döntés vagy cselekedet. Ha valaki rálép, tudatosan vállalja a tövisek és kelepcék veszélyét. Emberi csellel szemben néha az emberi ész is elég. Azonban már az Éden kertjében a mindenkinél ravaszabb ősi kígyó volt a csábító. Jakab ezt azzal egészíti ki, hogy „mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe" (Jak 1,14). Jobb messze elkerülni a görbe utakat, mint kétes és véges erőnket próbálgatni!
Fohász: Mennyei Atyám! „Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem" (Jób 33,27). Köszönöm, Uram, hogy nem tisztességtelen, törvénytelen, hazug és hamis tetteim szerint bánsz velem. Kérlek, ne vigyél engem „kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól" (Mt 6,13)! Ámen.