Péld 20 és Lk 22,54–65
(ÓSZ) „A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét" (2). A medve nem játék! – mondják székely barátaink, de egyre gyakrabban Szlovákiában is lehet találkozni medvével. Az ember számára félelmet kelt az ereje. Oroszlánt azonban legtöbbünk csak állatkertben látott, s amíg vasrácsok és üvegfal választ el tőle, nem is félünk igazán. Más lenne a helyzet, ha a rács kinyílna, és ott állnánk szemtől szemben az oroszlánnal. Ehhez képest milyen lesz majd a mindenható király előtt megállni bűnösként?! Nem csoda, hogy így kiáltanak a hegyeknek is: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől" (Jel 6,16). De ma még a kegyelem hangján szól Jézus: Jöjjetek megfáradtak (Mt 11,28)! Füle Lajos elévülhetetlen sorai így intenek: „Ne késs tovább, ne várj tovább: ma kérd Atyád bocsánatát" (Siesstek, hamar lejár)!
Fohász: Köszönöm, Istenem, hogy most még gyermeki bizalommal zörgethetek kegyelmed ajtaján. Köszönöm a vasárnapot, a templomot s az istentiszteletet, ahol ma is szólsz hozzám. Köszönöm Jézus váltságát s az ígéretet, hogy ő nem veti el a hozzá térőt. „Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak" (JSir 5,21)! Ámen.