Péld 17 és Lk 22,31–38
(ÓSZ) „Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne" (1). Ezt az igazságot bizonyára mindannyian aláírjuk. Mégis oly sok ház patvarkodástól hangos. Emberi kapcsolatok romlanak meg, házasságok hullnak szét az egyetértés hiánya miatt. Talán mindenkinek ugyanazt kellene gondolnia vagy mondania? Vagy kell egy főnök, aki megmondja a tutit, aztán minden más véleménynek kuss? A Biblia másra tanít. Nem baj, ha különbségek, szakadások vannak, ha ez kipróbáltságot szül. Azt is megesik, hogy haragszunk, de ne menjen le a nap haragunkkal, mert az már vétek (Ef 4,26)! Nemcsak mondani kellene, hanem meg is tenni, amit az úri imában megígérünk, miszerint „mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Mt 6,12). A Jézusban békességre lelt szív tud békességet adni. És tudjuk, hogy „boldogok, akik békét teremtenek" (Mt 5,9).
Fohász: Oly sokszor mondjuk, Urunk, hogy „Áldás, békesség". Aztán az áldást Tőled várjuk, sőt elvárjuk, a békességet viszont megtagadjuk egymástól. Kérünk, segíts, hogy ez ne így legyen. Megvalljuk, Jézusunk, hogy Te vagy a mi békességünk. Ámen.