Péld 16 és Lk 22,24–30
(ÓSZ) „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását" (9). Számomra ez az ige egy örök aranymondás, konfirmációm alkalmával kaptam. Isten újszövetségi kegyelme sugárzik át rajta. Arra tanít, hogy van egyéni felelősségünk. Mert az eszünket, értelmünket azért kaptuk, hogy bölcsen használjuk. Ám a puszta észre támaszkodni veszélyes, mert az eszünk s az érzékeink gyakran megcsalnak. „Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet." Ezért a legjobb, ha az Úrra bízzuk magunkat teljesen, mert bár a Sátán próbál fogást találni rajtunk, és becsapja eszünket, érzékeinket, mégis: az Úr irányítja járásunkat. Énekeljük bizalommal a dicséretet: „Hagyjad az Úr Istenre te minden útadat"! Nemzeti ünnepünkön buzgón kérjük Istent, hogy az ország és az egész nemzet szekerének rúdját ő fogja kézbe, és vezesse jó irányba kegyelmének gazdagsága szerint.
Fohász: „Útad van számtalan sok, Uram, és eszközöd; reánk is szent áldásod bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, szünetje nincs soha; úgy téssz, amint kívánja gyermekeid java" (RÉ. 265.). Jó ezt tudnom, jó erre támaszkodnom, jó ezt énekelnem! Köszönöm, Uram! Ámen.