Péld 15,20–33 és Lk 22,14–23
(ÚSZ) „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! (...) E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki" (19.20). Mester és tanítványai együtt, egy bensőséges, meghitt ünnepen. Még Júdás jelenléte sem tud ezen rontani. Jézus nem zavarja el, nem gúnyolja ki, nem állítja pellengérre, és nem dobja oda a többi tanítvány bosszújának. Mondjuk Júdás nélkül is elég cifra társaság a tizenkettő. A politikai spektrum két szélét az egyik oldalon a szabadságharcos partizán vagy zélóta képezte, a másikon a kollaboráns, besúgó vámszedő. Mindkettő ott van a tanítványok között. Szinte hihetetlen, hogyan tudnak egy asztalhoz ülni! Pál azt mondja: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre" (2Kor 5,17). A Krisztus fundálta új szövetségen egy új ház, az anyaszentegyház kezd fölépülni, hogy nemsokára, pünkösdkor napvilágot lásson.
Fohász: Köszönöm, Uram, az új szövetséget! Köszönöm, Jézus, hogy számomra Te vagy az életbiztosítás. Köszönöm az anyaszentegyházat, hogy annak élő tagja vagyok, s kegyelmedből az is maradok. Köszönöm gyülekezetemet, sokfélék vagyunk, de mégis egyek a hitben. Ámen.