Péld 14 és Lk 22,1–6
(ÚSZ) „A Sátán pedig bement Júdásba" (3). Úgy gondolom, hogy Júdás nem gyűlölte Jézust, sőt talán a vesztét sem akarta. A korszellemnek megfelelően egy politikai Messiást várt. A jézusi út kevés volt neki, egy kis római és főpapi segítséggel cselekvési kényszerbe hozta a Mestert. Ha kell, majd kér az Atyától tizenkét sereg angyalt (Mt 26,53). Júdás tévedett, elgondolása kudarcot vallott. Visszavitte ugyan a 30 ezüstöt, de bocsánatot nem nyert, ezért öngyilkos lett. A Sátán elgondolása bevált. Az volt a célja, hogy Jézust kiiktassa az ünnepből. És a célja ma is ugyanaz: Jézusból karácsonyi csomagszállító kispostást csinálni. Piros tojást tojó nyuszivá hazudni. Halloween szörnnyé zülleszteni. Félelmetes, hogy a tömegek gondolkodásában ma is bejön a számítása. Még jó, hogy a történelem Ura mást gondolt. Átírva minden sátáni próbálkozást, a megváltás nagy művét végezte el a kereszten. Dicsőség Istennek!
Fohász: Uram, őrizz meg a Sátán cselszövéseitől. Gyenge vagyok, légy az én védelmezőm. Uram, megijeszt és elszomorít a tömegek elbukása. Az, hogy nem ismernek, hogy megtagadnak. Ments meg minket, mentsd meg őket. Legyen meg a te akaratod! Mindig! Ámen.