1Krón 27,16–34 és Mk 5,1–20
(ÚSZ) „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad" (19). Csodálkozol? Én is! Akkor is mindenki csodálkozott. Nem is tehetünk mást Jézus csodáiról hallva, azokat látva és átélve! Mert ő nemcsak a természet erőinek, hanem a tisztátalan erőknek is parancsol. Jézus aztán a meggyógyított embert hazaküldte a családjához, a szeretteihez. Akik már régen lemondtak róla, már minden kapcsolatot megszakítottak vele, mert reménytelen esetnek tartották. Csodálkozol, hogy Jézussal akart volna maradni? Ugye, nem? Én sem! Aki átéli, hogy Jézus az Úr, ő a szabadító, az ezentúl mellette akar maradni. Te is. Én is. De nincs abban ellentmondás, hogy Jézus hazaküldi. A szabadítás, gyógyítás hírének, Jézus nevének terjednie kell. Menj, és hirdesd hát Te is, hogy „milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad"!

Fohász: Uram, megszégyenülök, amikor az enyéimhez küldesz, hogy beszéljek Rólad. Kérlek, bátoríts és erősíts meg, mert látod, milyen ügyetlen és óvatos vagyok, pedig Te hitvalló életre küldtél el. Köszönöm csodáidat, melyek által az lehetek, akivé tettél. Ámen.