1Krón 26,20–32 és Mk 4,30–34
(ÚSZ) „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? (...) Olyan, mint a mustármag" (30.31). Hittanórán a mustármag példázatát tanultuk. Vittem a gyerekeknek mustármagot, s megkértem őket, fogadják el, vegyék el a két ujjam között tartott magocskát. Azt mondták: De hát nem is látjuk! Nincs is ott semmi! Pedig volt. Kicsi volt, de ott volt. S amikor a tenyerükben tartották, érezték, és elcsodálkoztak rajta: Jé, tényleg! Hát nem így gondolkodnak sokan a mennyről is? Mivel nem látják, azt gondolják, nincs is. Pedig isteni valóság az, amint Jézus beszélt róla, ahogy Jézus körül érzékelhető volt. Te vajon érted-e már, amit türelmesen magyaráz Neked? Figyelj rá jobban, fogadd el őt teljesen, menj hozzá közelebb, bízz benne szívedből, hogy a Tiéd legyen Isten országának valósága!

Fohász: Vallom, Istenem, hogy türelmed hosszú és szereteted nagy irántam is. Köszönöm, hogy érthetem tanításodat, hogy ismerhetlek Téged, Uram, Jézus Krisztus! Bár igaz, hogy érthetetlen és megfoghatatlan még sok minden előttem, de köszönöm Szentlelkedet, aki megérteti velem az Igét, hogy növekedhessek általa hitben, reménységben. A mennyek országa teljességéig. Ámen.