1Krón 26,1–19 és Mk 4,26–29
(ÚSZ) „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe" (26). Nagy igazság ez: emberé a munka, Istené az áldás. Bizony úgy van, hogy Isten kész megáldani az elvégzett munkát, azonban ehhez nekünk el kell végeznünk a ránk bízott feladatot. A többi az Úr dolga. Nem tudjuk, hogyan, de ő – láthatóan vagy láthatatlanul – cselekszik. Ami neki kedves, arra ő gondot visel. És ez elég is. Aki áldás alatt van, annak – emberileg megmagyarázhatatlan módon –, csak úgy, magától növekszik a hite. Csak úgy, magától erősödik a reménysége. Csak úgy, magától szelídül makacs akarata. Számára csak úgy, magától jön el Isten országa. (Reményik Sándor: Kegyelem.) Vesd hát Te is az Igemagot! Hívd, hozd, küldd gyermekedet, unokádat, rokonodat, ismerősödet Isten közelségébe, és hidd, neki gondja lesz rájuk (1Pt 5,7)!

Fohász: Azt hisszük, Uram, hogy rajtunk múlnak a dolgok, pedig Te vagy az, aki cselekszel. Te vagy az, aki megadod a Benned való növekedést mindazoknak, akik hittel kérik Tőled. Magasztallak és áldalak ezért, Istenem! Add, hogy életem végéig Benned növekedjem! Ámen.