2Krón 13,1–12 és Mk 11,15–19
(ÚSZ) „Nincs-e megírva: »Az én házam imádság háza lesz minden nép számára«" (17)? Még a szent hely is mássá lesz, ha nem tölti be rendeltetését! Jaj nekünk, ha mi tehetünk róla! A templom nem raktár, nem lomtár, sem irattár! Vigyázzunk, hogy a templom minden időben az imádság háza legyen és maradjon! Olyan hely, ahol Istent dicsőíti az ő választott népe. Olyan hely, ahol gyermekek és felnőttek – Jézus Krisztus követőiként – Istenhez tudunk fohászkodni. A kicsiknek is így tanítjuk: „Templomunk az Isten háza, gyermekeit hívja, várja. Öröm nekünk együtt lenni, imádkozni, énekelni." Legyen hát a templom számodra is az, aminek adatott: az Úrral és a hitben kapott testvéreiddel való közösség helye – az imádság háza! „Én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged" (Zsolt 5,8).

Fohász: Mindenható Urunk vagy, Jézus Krisztus! Taníts és nevelj bennünket, hogy az legyen számunkra a Te hajlékod, a mi templomunk, aminek szántad: az imádság házává. Köszönöm, hogy kedves templomunk nekem is lelki otthonom lehet! Vallom, hogy „templomodat szentség ékesíti, ó, ÚRam, időtlen időkig" (Zsolt 93,5)! Ámen.