2Krón 11 és Mk 10,46–52
(ÚSZ) „Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam" (48)! Mekkora bölcsesség volt a vak emberben, Bartimeusban! Nem szalasztotta el a páratlan lehetőséget. Ült az út mellett, és tudta, hogy a csodákat tevő Jézus megy arra. Hiába akarták őt elhallgattatni többen is, ő Jézus nevét kiabálva kérte gyógyulását. Benned van-e ilyen karakánság? Vagy elnyomnak az emberek? Kire hallgatsz? Rájuk vagy az Úrra tekintesz figyelemmel? Jézus most is éppen erre jár! Észreveszed őt? Vagy még vakon élsz? Bízzál benne! Kiálts hozzá, és melletted is megáll, hogy segítsen Rajtad! Lásd be, hogy ő az Úr minden gondod felett! Szentlelkével erősítsen ma, pünkösd áldott ünnepén is, hogy el ne szalaszd az örök életet!

Fohász: Könyörülj rajtam, Jézus, Isten Fia! Te már tudod, mit kívánok; tudod azt is, hogy mit kell tenned velem. Gyógyíts meg, és meggyógyulok. Lelkedet add nekem, hogy értsem az Igét, hogy élő hitre jussak! Arra kérlek, maradj velem mindörökké! Köszönöm, hogy Lelked kitöltetett, és azt is, hogy anyaszentegyházad tagja lehetek. Jó Hozzád tartozni! Ámen.