2Krón 9,13–31 és Mk 10,17–31
(ÚSZ) „Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem" (21)! Milyen nehezek tudnak lenni ezek az egyszerű szavak, ha Jézus kéri tőlünk: add el; oszd szét; jöjj, és kövess! Rögtön megmutatják a mi hiányosságunkat is, pedig ezekhez az egyszerű szavakhoz kapcsolódik a legcsodálatosabb ígéret: kincsed lesz! Kérdezheted: Nekem? Kincsem? Igen! Neked! Neked ígéri az Úr, hogy mennyei kincsed lesz. A gazdag ifjúnak elborult az arca, és szomorúan távozott, mert nem tudta megtenni, amit Jézus kért tőle. A földi kincseit nem tudta, és nem is akarta mennyei kincsekre cserélni. Ezzel akár ki is zárhatta magát az Isten országából. Veled ne így legyen, Testvérem! Kérd, hogy Isten adjon Neked engedelmes szívet!

Fohász: Köszönöm, Uram, hogy Hozzád oda lehet futni minden kérdéssel. És Te tudod minden hiányosságomat, jobban ismersz, mint én saját magamat. Segíts, kérlek, Neked tetszően élni, adni, és amit kell, szétosztani, lényegében: mindenben Téged követni! Köszönöm, hogy nem mondasz le rólam és hazavársz. Ámen.