2Krón 8,1–11 és Mk 9,30–41
(ÚSZ) „És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte" (36). Jézus vezeti, formálja tanítványait. Mennyi ideje velük van már, s még mindig nem értik őt. Vagy inkább: félreértik. Nem tudnak krisztusi módon gondolkodni, s olyan témáról vitatkoznak, amely nem méltó Jézus tanítványaihoz. Ő tudja jól, hogy mi a vita tárgya, de nem áll bele, nem igazítja helyre őket. Most is egyszerű életpéldával, egy kisgyermeken keresztül tanítja őket alázatra. A Lélek által ma minket is arra kér, hogy ne a versengésben, ne az összehasonlításban, hanem a szolgálatban legyünk elsők. Jézus a szerinted lényegtelennek tűnő vagy legkisebbnek tartott szolgálatot is fontosnak tekinti és nagyra értékeli. Kérlek, ne várd, hogy megszólítsanak, megkérjenek egy-egy dolog, munka elvégzésére! Találd meg, Testvérem, a gyülekezetben a magad feladatát. Végezd el azt örömmel, önként Isten dicsőségére, anyaszentegyházunk javára!

Fohász: Áldalak, Uram, Jézus, hogy szolgálhatlak az erőmmel, a tehetségemmel, a pénzemmel. Köszönöm, hogy feladatot adsz, hogy részese lehetek gyülekezetem szolgáló közösségének. Karolj át, kérlek, engem is, adj kellő alázatot, hogy a szememben nagyok között is a helyemen érezzem és tudjam magam, hogy ne törtessek, hanem tudjak utolsó lenni! Ámen.