2Krón 7,1–10 és Mk 9,2–13
(ÚSZ) „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre" (2). Konfirmáció vasárnapja van. Ma különösen is érezzük, hogy Jézus maga mellé vesz bennünket: tagadó és hitvalló Pétereket, hétköznapi Jakabokat, fiatal és fiatalos Jánosokat, hogy felvigyen „egy magas hegyre". Oda, ahol bizalmas közelségben vele lehet lenni; oda, ahol nem tereli el a figyelmünket a világ gondja; oda, ahol tisztán látjuk az ő szentségét és tisztaságát. Ahol szinte szólni sem tudunk, de ez nem zavar, mert tökéletesen elég, ha őt hallhatjuk. Kell a jelenléte, a közelsége. Kell egy magasabb hely, ahova felemel minket. Legyen ma ez a hely a templom, ahol vele találkozunk, ahol a szívekben végzett munkájáért adunk hálát!

Fohász: Urunk! Hálás a szívünk a fiatalokért, akik fogadalomtételükben ma kimondták, hogy szeretnének megmaradni a hitben, a Te szövetségedben. Ünnep van, az öröm napja, hiszen gyarapodott gyülekezetünk hitvallóinak száma. Őrizz és vezess bennünket, hogy Téged követve boldog életünk legyen, amíg a teljes boldogságban célhoz nem érünk! Ámen.