1Krón 24,20–31 és Mk 4,1–20
(ÚSZ) „Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt" (1). Jézus, tenger, hajó... Május van, közeledik a nyár, sokan már a nyaralásukat tervezgetik. A tengerpart szerelmeseinek vonzóak lehetnek az utazási irodák ajánlatai, a bátrabbaknak akár a hajóutak is. Jó dolog a szabadságot szervezni, álmodozni, vágyakozni. De vajon van-e terved hosszú távra, Testvérem? Életed tengerén ott ring-e már a Megváltó hajója? Beengedted már a szívedbe, hogy tanítson? Lelked hullámai hordozzák-e, erősítik-e hangját? Szokott-e az ő szavára megdobbanni a szíved? A nyári hónapokra még várni kell, de nem kell várni, hogy megszólítson. Jézus Téged is tanítani akar. Engedd hát, hogy az áldott igemag jó helyre hulljon, és sokszoros termést hozzon!

Fohász: Szeretnék tanítható gyermeked lenni, Uram, Istenem! Köszönöm, hogy Igéd olvasható, hallható. Hiszem, hogy a Veled töltött idő akkor jelent valamit, ha a szívemmel figyelek Rád. A szívemben szeretnék nyaralni Veled, ezért mondom: „Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól" (Zsolt 119,10)! Ámen.