2Krón 6,1–11 és Mk 8,22–26
(ÚSZ) „Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent" (25). Csoda csodát követ. Emberek laknak jól, betegek gyógyulnak meg. Közben örömteli látni, hogy vannak önzetlen emberek, akik másokat visznek Jézushoz, mert hiszik, hogy ő jót tehet velük! Reménységgel vagyok afelől, Testvérem, hogy Neked is volt embered, aki valamikor, még vakon Jézushoz vitt, és azóta Te is tisztán, legalábbis tisztábban látsz. Ha így van, lehet egy kérésem, ugye? Nézz körül! Ki az, aki Jézus nélkül botorkál? Ki az, aki eltévelyedett? Ki az, akinek az emberévé lehetsz? Ki az, aki talán nem is vár Rád, de akit egy találkozás, egy beszélgetés, egy imádság által Jézushoz vihetsz? Ki az, akinek Jézus érintésére, gyógyítására van szüksége? Az a legjobb, ha az illetőn – úgy érzed – Te már nem segíthetsz. Akkor már csak Jézushoz viheted.

Fohász: Uram, itt vagyok! Te adtál nekem, egykori vaknak látást, élő hitet. Érintésed változtatott meg, amit csak hálás szívvel köszönhetek, mert vakként nem tudtam, hogy csak Te segíthetsz. Kérlek, használj engem, tégy alkalmassá terveid megvalósítására, hadd legyek eszközöd egy újabb vak meggyógyításában! Ámen.