2Krón 5 és Mk 8,11–21
(ÚSZ) „Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék" (12)? Vitatkozás, kísértés, a szavak kiforgatása – ez a farizeusi magatartás. Ellenben vannak, akik megvallva szükségeiket, alázattal mennek Jézushoz. Ez a két lehetőség van: hittel, bizalommal vagy követelőzve, provokatív módon közelít az ember Jézushoz. Az utóbbi eleve nemet mond Jézusra. „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik" (Zsid 11,6). Jézus elment, otthagyta a farizeusokat. Nem adta meg nekik, amit kértek, mert ismerte a farizeusi magatartást. Bizony, tudhatták volna a sok-sok csoda után, hogy ő maga, a személye a mennyei jel. Ha követelőzve és kötekedve fordulsz Jézushoz, nem lesznek válaszaid. Ha hittel, lassan elfogynak a kérdéseid. Jézus Krisztus Isten szeretetének mennyei jele!

Fohász: Ma, áldozócsütörtök ünnepén, hálaadással jövünk Hozzád, Urunk, Jézus! Hisszük, hogy Te az Atyától való mennyei jel vagy nekünk. Add, hogy hit által mi is jellé lehessünk mások számára. Te azt mondtad, hogy „arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" (Jn 13,35). Hadd legyünk hát a Te szereteted példái! Ámen.