2Krón 3 és Mk 7,31–37
(ÚSZ) „Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Milyen jó mindaz, amit tesz" (37)! Jézus úton van. Köztünk jár ma is. Mindig van, akinek szüksége van rá, mert beteg és bűnös. Sok a szenvedő ma is. A Te gyöngeségeidet is ő veszi el, a Te hiányosságaidat is ő pótolja ki. Ne félj hát odamenni hozzá, ha úgy érzed, nem vagy elég jó, vagy nem tudsz valamit elég jól! És biztos, hogy így van. Ő tudja ezt. Lát téged abban a bajban, amiben vagy. Érintése képes nyomot hagyni a lelkeden. Képes meggyógyítani. Amint énekeljük: „Álmélkodással csudáljuk véghetetlen szerelmed, Ó Isten, ha megvizsgáljuk kijelentett kegyelmed; ezt száj ki nem mondhatja, nyelv nem magyarázhatja" (RÉ. 305.). Bárcsak ma is álmélkodni tudnál mindazon, amit érted tett és tesz az Úr!

Fohász: Áldalak, Uram, mert Te mindig helyesen cselekszel. Köszönöm, hogy úgy érezhetem, hogy Neked én vagyok az első. Szeretném életemmel példádat követni, de annyi minden eltántorít... Felsorolni sem tudom. Kérlek, bocsáss meg nekem! Vezess a jó úton, Uram, szükségünk van Rád! Ámen.