1Krón 24,1–19 és Mk 3,31–35
(ÚSZ) „Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt" (31). Milyen jó, Testvérem, ha meg tudsz érkezni Jézushoz! Milyen jó, ha tudod, hol van, ha tudod, hol kell őt keresni! Ajándék az is, ha nem vagy ebben egyedül. Ha vannak, akikkel együtt tartasz az utadon, amely hozzá vezet. Ne állj meg, ha azt látod, hogy már vannak körülötte emberek, akiket talán nem is ismersz! Inkább adj hálát értük, mert ők már ott vannak az Úr közelében! Ne állj meg kint, ne légy távolságot tartó, várakozó ember! Ha már megtetted felé az utadat, ha vágyakozol utána, menj tovább, egészen közel hozzá! Vár rád! Élj és cselekedj Isten akarata szerint, hogy Neked is azt mondhassa az Úr Jézus: igazi rokonom vagy!

Fohász: Áldalak, Uram, hogy ma is úton lehetek Hozzád. Köszönöm, hogy Te előbb kerestél engem, mintsem azt tudtam volna. Köszönöm, ha szólsz, s szavad éltető erővé nemesül a lelkemben. Most itt vagyok, hogy halljam hangodat. Hívlak, várlak! Köszönöm, hogy hívsz, hogy vársz! Ámen.