2Krón 17 és Mk 12,28–34
(ÚSZ) „Szeresd az Urat, a te Istenedet! (...) Szeresd felebarátodat, mint magadat" (30.31)! Micsoda felüdülés, hosszú idő után végre akad valaki, akinek Jézus azt mondhatja, hogy „nem vagy messze Isten országától". De jó volna, ha ez rólunk is elhangozhatna. Az vezet el a felebarát iránti szeretethez, ha Jézus által szeretjük önmagunkat, és az emberi hibák ellenére is meglátjuk a kegyelmes Istent. Így tudjuk elfogadni és szeretni embertársunkat a hibáival együtt. Feltétel nélkül. De a második parancs az első nélkül lehetetlen. Mindenekelőtt Istenre kell néznünk, teljes lényünkkel elfogadni és megnyílni az ő feltétel nélküli szeretete előtt. Jézus ezt megélte, képviselte; aszerint cselekedett, amit tanított. Az Atyát és embertársát mindhalálig szerette. Ő a szeretet egyedüli forrása. Tőle kell kérnünk, belőle kell merítenünk.

Fohász: Uram! Köszönöm, hogy Krisztusban szeretettel lehajoltál hozzám és felemeltél. Segíts, hogy egész valómat Neked szentelve tudjam közvetíteni szeretetedet a körülöttem élők felé. És segíts, hogy közben önmagamat megismerve és elfogadva tudjam szüntelenül kegyelmedre bízni testemet és lelkemet. Ámen.