2Krón 30 és 1Thessz 3,1–8
(ÚSZ) „Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjam a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk" (5). A gyülekezet, ahol az evangéliumot tisztán hirdetik, mindig erős és megtartó közösség. Pál viszont aggódik amiatt, hogy mi van az övéivel, vágyik velük lenni. Ebben az esetben nem a pásztor tartja meg a gyülekezetet, hanem a hívők erősítik a pásztort, mert jó hírt hall felőlük. A hitük és szeretetük a helyén van, mindkettő Jézushoz kötődik. Ez a tudat biztonságot ad a távollévőnek. Megkönnyebbül. A gyülekezet tagjai tehát erősíthetik egymást. Fontos szolgálat ez. Ne hagyjuk, hogy ki-ki maga vívja meg a lelki harcait, és egyedül küzdjön meg kísértéseivel! Segítsünk egymásnak testvéri jóindulattal, nagy tapintattal, együttérző figyelemmel. Ahogy az Úr Jézus tenné.

Fohász: Uram! Köszönöm a közösséget, a gyülekezetet, az egyházat, amelyhez tartozhatom. Imádkozom a lelkipásztorokért, hogy az igét tisztán tudják hirdetni, s ez erőt és stabilitást jelentsen a gyülekezetben. Add, hogy a távollévők visszataláljanak hozzánk. Hadd legyünk olyan közösség, ahol a hívek gondoskodnak egymásról és szívesen találkoznak! Ámen.