2Krón 29 és 1Thessz 2,17–20
(ÚSZ) „Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket" (17). Bizonyára hallottunk már kifogásokat, hogy ki és miért nem jön a gyülekezeti alkalmakra. Van, hogy ezek a kifogások elszomorítóak, néhányuk meg egyszerűen nevetséges. Pál távolmaradása a gyülekezettől más jellegű. Nem az ő döntése, kényszerítve van. Ő felettébb vágyódik, hogy együtt legyen velük. Elkötelezettségének magyarázata abban áll, hogy Pál nem az emberekre tekint, nem a természetüket, nem a hibáikat nézi, hanem azt, hogy kivé lettek és lehetnek Krisztusban. Ha ez a fókusz eltolódik, akkor lanyhul az elkötelezettség, szaporodik a kifogás. Adja meg nekünk az Úr, hogy ha külsőleg el is szakadunk egy időre, a szívünk ne szűnjön meg vágyakozni a közösségre. Legyen az Úr Jézus gyülekezetünk fókuszában!

Fohász: Uram! Köszönöm, hogy napról napra vágyakozást adsz a szívembe igéd olvasására. Add, hogy örömmel készüljek és induljak a gyülekezetbe is, ahol hívő testvéreimmel együtt dicsérhetlek. Vedd ki bensőmből a kifogásaimat, hogy minden lehetőséget megragadhassak az Ige hallgatására. Ámen.