2Krón 27 és 1Thessz 2,1–12
(ÚSZ) „Miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben" (2). A rossz tapasztalat óvatossá, bátortalanná tesz. Ha kudarcot vallunk vagy elrontunk valamit, általában félve kezdjük újra. Ha csalódunk valakiben, nagyon nehéz közeledni hozzá és újra megszólítani. Viszont a bátorságunkat össze kell szedni, ha egyről a kettőre akarunk jutni. Nem szabad bezárkózni a negatív érzésekbe. Az igében azt olvassuk, hogy Pál gyülekezetet alapított. A nulláról indított valami újat. Mindezt azután, hogy Filippiben bebörtönözték. Összeszedte a bátorságát? De nem ám! Elkérte Istentől a folytatást. Szabad és kell is bátorságért imádkozni, ha az, amit tenni szándékozunk, Isten akarata szerint van, és az ő dicsőségét szolgálja.

Fohász: Uram! Köszönöm, hogy az előttem álló feladatokkal nem kell egyedül megbirkóznom. Köszönöm, hogy amit rendelésed szerint el kell végeznem, abban a segítségemre vagy. Adj nekem, kérlek, ma is bátorságot, hogy gondolataimmal, szavaimmal és tetteimmel bizonyságot tehessek Rólad. Ámen.