2Krón 25,17–28 és Mk 16,1–8
(ÚSZ) „A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz" (2). Végre, új hét kezdődik! Míg sokan hétfőnként fáradtan és rosszkedvűen állapítják ezt meg, addig mi vasárnaponként örömmel és hálával. Mert számunkra ez a hét első napja. És a hét első napja számunkra mindig ünnep. A családdal, a gyülekezettel Isten szeretetét ünnepeljük. Ma is megélhetjük a találkozás örömét, és hallhatjuk a jó hírt, az élet szavát. Elindulhatunk, mehetünk Jézushoz. Ő nem halott, nem a múlt tartozéka, nem a tehetetlen régi, hanem él mindörökké, ő a mi jövőnk, aki felszabadít az új életre. Töltsünk ma vele időt! Nekünk van rá szükségünk, nem neki. Aztán induljunk az ő áldásával a hétköznapoknak. De jó volna, ha egyre több dolgunkban látszódna meg az ő dicsősége!

Fohász: Uram! Hálás vagyok az új napért, az új hétért, amelyre ma elindítasz. Köszönöm azonban, hogy mielőtt elindulnék, jöhetek Hozzád, kereshetem akaratodat és megtalálhatom szándékodat. Köszönöm, hogy életet adsz, és új lehetőséget, hogy a Te dicsőségedet hirdethessem. Ámen.