2Krón 25,1–16 és Mk 15,42–47
(ÚSZ) „Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé" (46). Nap mint nap annyi feladat és dolog van, ami ránk vár, amit el kell intézni, hogy alig győzzük. Ha nem hét napból állna a hét, akkor talán mindennek a végére érnénk. Így viszont döntenünk kell, hogy a sürgőssel vagy a fontossal foglalkozunk. Mit kell elhalasztanunk, vagy elengednünk? Arimátiai József az előkészület napján temeti el Jézust. Pedig a nyakán az ünnep, sokkal inkább arra kellene készülnie. Egész nap Jézus temetését intézi, minden egyéb tennivalóval leáll. Az jut erről eszembe, hogy időről időre át kell értékelnünk a feladatainkat, nehogy a Jézussal való kapcsolatunk az elhalasztható dolgok kategóriába kerüljön. Testvérem, Neked is el kell döntened, hogy mi az, ami csak sürgős, és ki az, aki fontos.

Fohász: Uram! Köszönöm, hogy van még erőm dolgozni, hogy van még feladat, amelyet nekem adsz. Kérlek, taníts meg arra, hogy jól megítélhessem: mi fontos, mi sürgős és mi elhagyható. Te fontos vagy, a legfontosabb nekem. Adj erőt, hogy Érted éljek, Érted dolgozzak, Neked szolgáljak mindenekelőtt. Ámen.