2Krón 21,1–11 és Mk 14,26–42
(ÚSZ) „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok" (34)! A rettegés és gyötrődés óráit éli át Jézus. Szüksége van rá, hogy legyen valaki mellette. A halállal szembenézőnek szüksége van támogatásra. Milyen sokszor hangzik a halálos ágyak felől valami hasonló, mint amit Jézus is kért. Ne menjetek még, maradjatok! Hadd fogjam a kezedet! Csak maradj itt és imádkozz velem! Nem tudjuk más helyett elhordozni sem a fájdalmat, sem a félelmet, de ott lehetünk támaszként. Ott kell lennünk! Ne féljünk ezektől a helyzetektől! Mi is virraszthatunk és imádkozhatunk. Kérjük el ehhez a szeretet krisztusi mértékét. Akár családtagunk haldoklik, akár a gyülekezetünk tagja, akár egy ismeretlen mellettünk a kórházi szobában.

Fohász: Uram! Könyörgöm Hozzád erőért, Lelked jelenlétéért, hogy amikor eljön az idő, és valakinek szüksége lesz rám, hogy mellette legyek, akkor tudjam vigasztalni, erősíteni és az örök élet evangéliumával a Benned való békességre segíteni. Ámen.