Jób 9 és 1Tim 2,8–15
(ÓSZ) „Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben" (2)? Jób boldog családapa volt, gazdag ember, igazságos bíró, aki jószívűen adakozott és mélyen istenfélő volt. A helyzet azonban hirtelen megváltozott. Gyermekei meghaltak, minden vagyonát elveszítette, súlyosan megbetegedett, és köztiszteletben álló személyből lenézett ember lett. Egyvalami maradt a régi életéből: a hite, az istenfélelme. Vitatkozott Istennel, de nem vétkezett, elkeseredett, de nem tagadta meg őt, szenvedett, de nem fordul el az Úrtól. Úgy érezte, hogy bár nem szolgált rá, Isten szembefordult vele. Nem tudta, hogy a Sátán akarta elvenni a hitét. Isten nem szemben állt Jóbbal, hanem mellette! Isten mellettünk van, még ha úgy érezzük is, hogy szembefordult velünk. Lehet, hogy amikor veszteségeket élünk meg, amikor mintha Isten is elhagyna, akkor van hozzánk legközelebb.
Fohász: Uram! A gondjaimat, bajaimat sokszor nem próbatételnek látom, mert csak elégedetlenséget és keserűséget érzek, amikor bennük vagyok. Segíts, hogy meglássam, mi az, amit Te engedsz rám próbatételként. És szeretném, ha elmúlna az az érzésem, hogy távol vagy. Kérlek, hadd éljem át közelségedet. Köszönöm! Ámen.