Jób 7 és 1Tim 1,12–20
(ÚSZ) „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek" (19). Pál apostol tudta mit jelent hajótörést szenvedni. Vele is megtörtént. Ezért alkalmazza ezt a képet a hit dolgaira. A hitben is lehet zátonyra futni. Elég csak arra gondolnunk, hogy voltak néhányak, akikkel együtt küzdött az evangélium ügyéért, de akik később a hitben hajótörést szenvedtek. Jól tudja Pál, hogy mire van szüksége Timóteusnak ahhoz, hogy ez vele ne történjen meg. Hitre és jó lelkiismeretre. E kettőre van szükségünk nekünk is. Hitre, amely által megismerjük Istent: azt, ami szerinte jó, ami neki tetszik és tökéletes (Róm 12,2); és jó lelkiismeretre, amely segít a hitnek megfelelően élni. Ha a hit hajtja, és jó irányba halad életünk hajója, akkor a lelkiismeretünk nyugodt; ha viszont rossz irányba, akkor jelez, furdal minket. Nem baj, ha furdal, csak hallgass rá!
Fohász: Uram! Köszönöm, hogy megszólal még a lelkiismeretem, ha rossz döntéseket hozok, ha nem azt teszem, ami Neked tetsző. Kérlek azokért, akiknek a lelkiismerete már nem szólal meg! Kérlek, mentsd meg őket, mielőtt a hit dolgában hajótörést szenvednének! Ámen.