Jób 5 és 2Thessz 3,6–18
(ÚSZ) „Nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal. (...) Azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként" (8.9). Nemcsak szóval, hanem példával is tanítunk – mondja a régi közmondás. A thesszalonikai gyülekezetben az apostol és munkatársai kétféle módon tanítottak. Szóval és példával. Tanították szóval, hogy mindenki csendben dolgozzon, a maga kenyerén éljen, és ők maguk is keményen dolgoztak, ha kellett még éjjel is, hogy a maguk kenyerén éljenek. Az életüket, a szorgos munkájukat követendő példaként állították a gyülekezet elé. Pedig mint tanítóknak lett volna joguk arra, hogy a gyülekezet eltartsa őket. Mégis a nehezebb utat választották. A példamutatás mindig a fáradsággal járó nehezebb út. De hogyan tanítsuk a felnövekedő generációkat, ha mi mindig a könnyebbik utat választjuk?
Fohász: Uram! Köszönetet mondok azokért, akiknek az élete példaként állhat előttem. Hitben, munkában, fáradozásban. Ők nem a könnyebb utat választották, hanem a hűség és állhatatosság lelkével a nehezebb utat. Segíts meg, hogy én is így tudjak cselekedni! Ámen.