Jób 4 és 2Thessz 3,1–5
(ÚSZ) „És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje" (1). Pál, Szilvánusz és Timóteus, akiket a gyülekezetben jól ismertek, hirdették az Úr igéjét. Azonban voltak, akik ezt ellenezték. Az állami hatóság, a tévtanítást hirdetők, és az Ige elvetemült ellenszegülői. Az apostol kéri, hogy a gyülekezet kapcsolódjon be ebbe a lelki harcba. „Imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje." Mert az imádkozás részvétel az ige terjedéséért folytatott lelki harcban. Tehát nemcsak az előtérben megszólaló igehirdetőn múlik az ige terjedése, hanem a háttérben imádkozó gyülekezeten is. Mindkettőre szükség van. Ezért mondja az apostol a gyülekezetnek: „bizalmunk van..., hogy amit elrendeltünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni". A thesszalonikai gyülekezet tagjai megbízhatóak voltak ebben a lelki harcban. Felénk is lehetne ilyen bizalma az apostolnak?
Fohász: Uram! Igéd terjedéséért imádkozom. Kérlek, adj erőt, szót és igei látást azoknak, akik hirdetik Igédet, és vedd el az akadályokat, hitetlenséget, közömbösséget azoknak a szívéből, akik hallgatják. Vonj be engem is ebbe a lelki harcba, hogy imádságra kulcsolt kézzel tudjak küzdeni Igéd terjedéséért és győzelméért. Ámen