Jób 28 és 2Tim 3,10–17
(ÚSZ) „Milyen nagy üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr" (11)! Pál visszaemlékszik üldöztetéseire. Fel tudja sorolni őket, talán még a verések helye is ott van a testén. Keserűen és szomorúan is beszélhetne, de nem panaszkodik. Mert üldöztetései közben is meglátta Isten hatalmát. A bajok fájdalmasak és valóságosak voltak, de kegyelemben mégis meggazdagodott köztük. Ezért nem a fájdalmai szerint, hanem Isten szabadításai szerint beszél ezekről. Egyetlen egy olyan helyzet sem volt, hogy Isten elfelejtkezett volna róla. Különböző módon, de mindegyikből kihozta őt. Kijelenthetjük, hogy Isten az ő gyermekeinek minden próbatételében ott van. Nem felejtkezik el övéiről. Gondoltál már arra, hogy Isten minden próbatételedben ott volt? Ha képes vagy ezt kimondani, azt is tudhatod, ezentúl is ott lesz Veled. Nem az számít, amit átélsz, hanem az, akivé válsz!
Fohász: Uram! Nem kívánom, de köszönöm a próbatételeket. Köszönöm, hogy ezekben a nehéz helyzetekben megláthatom a Te jelenlétedet is – sőt, egyre inkább Téged látlak bennük. Hiszem, Te mindegyikben ott voltál és ott leszel mellettem szabadító erőddel. Ámen.