Jób 24 és 2Tim 2,1–13
(ÚSZ) „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta" (4). Pál ismeri a katonák világát. Fegyverzetüket, magatartásukat a börtönökben közelről is megfigyelhette. A katonáknak két dologra kellett összpontosítaniuk. Egyrészt felfelé, az elöljárójuk felé, akitől parancsot kaptak, másrészt oldalirányba, a mellettük álló társaikra, a bajtársiasság miatt. A mindennapi élet gondjaiba nem lehetett belekeveredniük. Krisztus Jézus seregében is hasonló a helyzet. Arra figyelünk, aki harcosává fogadott bennünket, az ő szava irányítja cselekedeteinket, döntéseinket. Ugyanakkor azokra is figyelünk, akik mellettünk vannak, és megéljük velük a testvéri közösséget. Semmi elegyedés. Hanem szüntelen készenlét. És engedelmesség. Te, mit gondolsz erről? Tudod e szerint értelmezni az életedet?
Fohász: Uram! Köszönöm, hogy engem is besoroztál a seregedbe. Köszönöm, hogy én is Jézus zászlója alatt állhatok, és az ő szavára figyelhetek. Segíts meg, hogy ne elegyedjek bele túlságosan a világ dolgaiba, hogy Jézus parancsát tisztán meghalljam, és azt hűséggel teljesítsem. Ámen.