Jób 2 és 2Thessz 2,1–12
(ÚSZ) „Arra kérünk titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat... Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket" (1-2.3). Isten népének az életében kezdettől fogva jelen volt a vezetés és félrevezetés küzdelme. Jézus mondja: „mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd" (Mt 24,24). A thesszalonikai gyülekezetben is megjelent a félrevezetés. Az ítéletről szóló tanítással rémületet támasztottak. Félelemet keltő szavakkal, próféciákkal, igaznak tűnő beszédekkel erős hatást gyakoroltak a gyülekezet tagjaira. Látjuk, a félrevezetés egyik eszköze a megrémítés. A megrémült, lelki biztonságot kereső ember könnyen válik megtévesztés áldozatává. Ezért kér az apostol a gyülekezettől józanságot. „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét" (2Tim 1,7). Kértél-e valaha Istentől józanságot? Mert ma tombol a hazug félrevezetés!
Fohász: Uram! Látom, hogy a nagy Félrevezető már kezdettől fogva munkálkodik. Már az Éden kertjében ezt kérdezte: „Csakugyan azt mondta az Isten" (1Móz 3,1)? Kérlek, ajándékozz meg a józanság lelkével, hogy nyitott és engedelmes szívvel hallgassak vezetésedre, a félrevezetéstől pedig elfordítsam a fülem! Ámen.