Jób 13 és 1Tim 4,1–5
(ÓSZ) „Miért rejted el arcodat" (24)? Mikor fordítja el az ember az arcát? Akkor, ha nem figyel, vagy ha megsértődik. De ha szeret, a szemedbe néz. Jób úgy érzi, hogy Isten már nem figyel rá. Eddig felé fordította arcát: megáldotta, gazdaggá és bölccsé tette. Most viszont elfordította arcát. Jób nem kap választ imádságaira, szenvedései között nem hall semmilyen megnyugtató feleletet. Mózes azt mondta: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket" (2Móz 33,15)! Egy lépést sem akart tenni Isten jelenléte nélkül. Mert nélküle eltévednek, elvesznek. Jézus is úgy érezte a kereszten, hogy Isten elfordította róla tekintetét. Elhagyta őt. Isten inkább a bűnöktől fordult el. Sőt, azóta is a kereszten levő Jézus arcán láthatjuk meg igazán Isten arcát. Könnyebb dolgunk van, mint Jóbnal. Mi tudjuk, kire tekinthetünk, ha elhagyatottnak érezzük magunkat. Jézus a keresztről a szemünkbe néz.
Fohász: Jézus Krisztus! Téged kereslek tekintetemmel, mert a Te áldó jelenlétedre, felemelő segítségedre, lelkesítő megerősítésedre van szükségem. Kérlek, fordítsd felém a Te orcádat, és könyörülj rajtam, világosítsd meg a Te orcádat rajtam, és adj nekem békességet (4Móz 6,25-26). Ámen.