Ézs 22 és Lk 10,21–24
(ÚSZ) „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által" (21). Mindig megerősítő a számomra, amikor azt olvasom az Igében, hogy Jézus imádkozik, és a Szentlélek által dicsőíti az Atyát. Ez egy bensőséges kapcsolat a Szentháromság tagjai közt, amely Jézust átsegíti a kísértéseken. Az imádságnak, az ujjongó hálaadásnak pedig helye és ideje kell legyen a keresztyén ember életében is! Ezáltal ismerhetjük fel Isten hatalmát, jóságát és erejét, tekinthetünk bele terveibe, s láthatjuk, tanulhatjuk a magunk szerepét, feladatát. Sokszor ahhoz, hogy megismerjük Istenünket és szolgálatunkat, elég, ha „egetostromló akarattal" (Reményik Sándor: Kegyelem) mondott könyörgés helyett átadjuk magunkat a dicsőítő imádság ujjongásnak. Neki mondva, de magunkat erősítve, hogy milyen hatalmas és kegyelmes Istenünk van.
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy a Lélek által ma is megszólíthatlak. Tiszta szívvel ujjongok előtted, hogy megköszönjem: szeretsz és naponta erősítesz abban a feladatban, amelyet nekem szántál. Segíts, hogy újra és újra felismerjem: a Te hatalmad felette áll mindennek, amit én felfogni képes vagyok. Rád bízom mindazokat és mindazt, akiket és amit nekem adtál. Ámen.