Ézs 17 és Lk 9,49–50
(ÚSZ) „Igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt" (49). Talán mi is sokszor gondolkozunk úgy, nyakas reformátusként, mint az egykori tanítványok: egyedül mi követjük Jézust helyesen. Ha valamiben, na akkor a református egyházban bizony kedvét leli az Úristen! Sokszor megdöbbent, különösen január vége felé, az Ökumenikus imahéten, hogy mennyei Atyánk befogadó, nem úgy, mint mi. Kedves előtte mindannyiunk hitvallása, tud bennünket eggyé formálni; megáld, hogy együtt imádkozzunk és szolgáljunk. Manapság különösen is nagy szüksége van arra a világnak, hogy – hálát adva református hitünkért – a más felekezetű keresztyénben is meglássuk Krisztust. Így közösen tudunk rámutatni arra, aki életét adta mindnyájunkért.
Fohász: Mindenható, mennyei Édesatyánk! Add, hogy ezekben a válságos időkben felismerjük a másikban a testvért, akivel az ellentétek hangsúlyozása helyett együtt hirdethetjük a Te háromszor szent nevedet. Segíts minket alázatra, igazságod keresésére. Ámen.